Flóra adatbázis

Erős, akár 1 m hosszú, karógyökerű, alacsony növény. Szára gyakran alig 2-3 cm, levelei tőállóak. A levélnyelek hosszúak, pirosasak, levelei páratlanul szárnyaltak, tojásdad, élénkzöld levélkékből állnak, amelyek mindkét oldalukon sűrűn molyhos-szőrösek. Virágzata majdnem ülő, vagy rövid kocsányú, 5-9 virág tömörül egy 25-40 cm hosszú virágfejbe. A csésze hártyaszerű, átlátszó, kissé szőrös, vagy – a transsilvanicus forma esetében – kopasz. A párta világossárga, gyakran a termésérés után is a kocsányon marad. Május-júniusban virágzik. Nálunk csak az említett transsilvanicus forma található meg, Mezőség és peremvidéke néhány szárazgyepjében. E szőrtelen csészéjű forma endémizmusnak számít, maga a faj közép- és dél-európai elterjedésű.

Alacsony, 30-150 cm-es cserje, fiatal hajtásai csupaszok, szürkéssárga vagy barnássárga kérgűek, rügypikkelyei is barnásak, csupaszok, csak szegélyükön szőrösek. Levelei vastagok, szint bőrszerűek, hosszúkás-lándzsásak vagy megnyúlt tojásdadok, 3-7 cm hosszúak, fűrészes szélűek, fényeszöldek, rövid nyelűek. Virágai ülők vagy aprókocsányúak, ötszirmúak, kettes-hármas csomókban, sűrűn állnak a száron. A vacok megnyúlt harang alakú, csupasz, a csészelevelek széles tojásdadok, szegélyük mirigyes, szirmai élénk rózsaszínűek. Termése apró, 1-2 cm hosszú mandula, melynek külső burka sűrűn molyhos.
Március-árpilisban virágzik, sztyeppcserjések, meleg-száraz erdőszegélyek faja. Feltűnő virágai miatt gyakran gyűjtik, pedig megritkulóban levő, védett növény.

Terebélyes koronát fejlesztő, viszonylag kistermetű fa, ritkán nő magasabbra 10-12 m-nél. Kérge világosbarna színű, gyakran parás és repedezett. Rövid, szabálytalanul villás ágain átellenesen ülő, tenyeresen osztott leveleket visel. Az osztatok csúcsa lekerekített. A levél felső része sötétzöld, fonákja világosabb és pelyhesen szőrös. Virágai a levelekkel egyszerre jelennek meg, sárgászöldek és rövid tengelyű, felálló fürtökbe szerveződnek. Termése ikerlependék, a résztermések vízszintesen szembenállóak, lapítottak. Európában mindenhol gyakori, nálunk főként sík- és dombvidéki erdők elegyfájaként találkozhatunk vele.