Flóra adatbázis

Zsurlókhoz vagy harasztokhoz hasonló kis cserje, de a nyitvatermők csoportjának tagja, vagyis közelebbi rokonságban áll a fenyőfélékkel, mint a zsurlókkal. Vesszőszerű, 30-60 cm-es, jobbára elfekvő hajtásainak csomóin apró, néhány miliméteres módosult levélkéi fehéres-zöldes kétcsúcsú hüvelyt alkotnak. A fotoszintézist nem az átalakult levelek, hanem a zöld szár végzi. Kétlaki növény, virágzatai oldalhelyzetűek. Porzós virágai 2-3-asával csoportosulnak, termős példányain málnára emlékeztető kb. fél centiméter átmérőjű piros álbogyó fejlődik két maggal. Európa tengerpartjain fordul elő leggyakrabban, más típusú élőhelyein – homok- és löszpusztagyepeken, dolomitsziklagyepekben, melegkori reliktumnövénynek számít. Az Erdélyi medencében ritka, a magyarszováti (Suatu) botanikai rezervátumban, a Tordai-hasadékban és Dombar (Drâmbar) község mellett él, nemrég került elő Mócs község (Mociu) határából is.

Kevés szárlevelű, messziről csupasznak és fényeszöldnek tűnő aggófű. 30-70 cm magasra nő, tőlevelei visszás tojásdadok vagy elliptikusak, ép vagy enyhén kanyargós és fogas szegéllyel, rövid, kiszélesedő levélnyéllel. Felszínük csupasz vagy elszórtan rövid szőrű. A szárlevelek keskenyebbek, néha gyapjasak. Virágai álernyőben állnak, a fészekörvek alján nincs külső, rövidebb fészekpikkely, a virágok élénksárgák.
Sík- és dombvidéki félszáraz kaszálóréteken, erdőszegélyekben él, május-júniusban virágzik.

Alacsony termetű fa vagy cserje, sötét szürkésbarna kéreggel. Levelei az ágakon átellenesen állnak, hosszúkás tojásdadok, tagolatlanok (egyetlen tagolatlan levelű juharfajunk). A levéllemez széle fűrészes, színe sötétzöld, ősszel vöröses árnyalatot ölt. Virágai zöldesfehérek, kis felálló bugavirágzatokba szerveződnek. Ikerlependékeinek résztermései derék-, esetleg hegyesszögben állnak, ősszel megvörösödnek, később barnára száradnak. Lösztölgyesek, egyéb száraz tölgyesek és bokorerdők lakója, az Erdélyi Mezőségen gyertyános-tölgyesekben is előfordul.