Flóra adatbázis

Magyar nevét a habszegfűk közt kiemelkedőnek számító 40-90 cm-es termetéről kapta, míg korábbi latin neve nagy, hosszúkás (2,5-3 cm-es) virágjára utal. A szár csupasz, felső (virágzat alatti része) ragacsos; alsó levelei hosszúkás-lándzsásak, a felsők szálasak, mindannyian nyélbe keskenyedők. Virágzata fürtös, oldalágai 1-3 virágúak. Szirmai a hosszú csészéből kiállnak, kérhasábúak, fehérek. Száraz sztyepprétek, köves lejtők faja, júniustól augusztusig nyílik.

Sokvirágú, magas margarétafaj, szára gyengén bordás, egyenes, felső részén ernyőszerűen elágazó. Levelei egymástól távol állnak, az alsók rövid nyelűek a felsők ülők, lemezük szárnyasan szeldelt, 7-15 pár szelettel, amelyek hosszúkás-lándzsásak, egyenletesen szeldeltek, , szegélyük fogazott. A levéllemez felszíne csupasz, fonákja elszórtan szőrös. Virágai laza sátorozó virágzatot alkotnak, a csöves virágok sárgák, a nyelves virágok fehérek, átmérőjük 2-5 cm.
Egész nyáron virágzik, üdébb erdők napos szegélyein, száraz, fényben gazdag tölgyesekben, cserjésekben él, nem ritka.

Középmagas (legfeljebb másfél-két méteres), dúsan elágazó cserje. Többi egres-fajunktól az ágak végén elhelyezkedő 1-3 ágú tövisek alapján különíthetjük el. Barna kérge széles sávokban leválik az idősebb ágakon. Levelei kerekdedek, tenyeresen karéjosak, a karéjok szegélye mélyen fűrészes, a levéllemez mindkét oldala elszórtan vagy sűrűn szőrös. Virágai zöldek vagy vörösesek, kettesével vagy hármasával állnak, kicsik, a csésze harang alakú, fiatalon is visszahajló, jóval hosszabb, mint a párta. Termése gömbölyű vagy tojásdad bogyó, fiatalon zöld, később sárgás, lehet molyhos, szőrös vagy csupasz is. Április-májusban nyílik. Gyakran termesztik, természetes élőhelyei a magas-dombvidéki vagy hegyvidéki üde erdők és erdőszegélyek.