Flóra adatbázis

Valószínűleg ez a faj is Erdélyben alakult ki, s innen terjedt el a Balkán-félsziget felé. Csupasz, 90 cm-re megnövő növény, nagy leveli szálasan szeldeltek, levélszeleti keskenyek, kihegyesedők akár 10 cm hosszúak is lehetnek. Ernyős virágzata 5-16 egyenlőtlen ágú. Szirmai sárgák, aprók, július-szeptemberben nyílik. Száraz gyepekben és mészkősziklagyepekben él.

Középmagas (40-50 cm), elágazó szárú, sárga virágú növény. A levelek rövidebbek, mint a szár, két centiméter szélesek, 15-20 cm hosszúak, sarlósak, erezetük jól láthatóan kiemelkedik a levéllemezből. Virágzati buroklevelei kissé felfújtak, zöldek, végük kihegyesedő. Általában 5-6 virágot hoz. A lepelcső hosszabb a magháznál (két cm körüli), a külső lepellevelek sárgán szakállasak, körülötte fehér vagy halványlila alapon sötétibolya erezettel, kihajlóak, a belsők felállók, egyenletesen sárgák.
Május-júniusban virágzik, sztyeppréteken, száraz tölgyesekben, cserjésekben fordul elő.

Magas növésű, szabályos koronájú fa. Erősen sarjadzó törzsét dudorok tarkítják, kérge fiatalon szürkés és sima, idősebb fáknál barnás és repedezett. Hajtásai fényesek, barnák egyik oldalukon gyakran pirosak és paraszemölcsöket viselnek. Rügyei két rügypikkellyel rendelkeznek, piros színűek. Kerekded levelei szórt állásúak, a levélváll szabályosan szív alakú, a csúcs kihegyezett, a levélszél fűrészes. A levél színe sötétzöld, a fonákja kékes árnyalatú, a levél erek zugaiban barnásvörös szőrözöttség figyelhető meg. A jó mézelő, sárgásfehér virágok bogernyőben nyílnak, tengelyükön murvalevelet viselnek. Toktermése van, mely kisméretű és enyhén bordázott felszínű. Mezofil és üde erdők fája, gyakran ültetik parkokba.