Flóra adatbázis

Nálunk igen ritka, euroszibériai elterjedésű kökörcsinfaj, ismert lelőhelyeiről is eltűnőfélben van. A kökörcsfajaink közül egyedül a tátogó körcsinnek van tenyeresen-hármasan tagolt tőlevele, erről könnyen felismerhető. Tőlevelei csak a nagy (5-8 cm átmérőjű) sötétibolya színű virágok elvirágzása után jelennek meg. Március-áprilisban nyílik.

Karcsú, egyszerű szárú, 30-70 cm-re növő évelő faj. Szára végig leveles, szürkén molyhos vagy csupasz, tőlevelei virágzáskor hiányoznak. A szárlevelek ülők, elliptikus-lándzsásak, fonákjuk pelyhes, szegélyük csipkés-fűrészes. A virágok laza füzérben állnak, csészéjük harang alakú, molyhos, öt szálas-lándzsás szabad cimpájú, a párta halványkék, szintén öttagú, kinyílva csillag alakú, a szirmok kb. 1 cm hosszúak (jóval hosszabbak, mint a csészelevelek).
Júliustól szeptemberig virágzik, sziklagyepekben, sziklai cserjésekben, karsztbokorerdőkben, molyhos tölgyesekben, sztyeppréteken, fordul elő.

Magas termetű, boltozatos, szabályos koronájú fa. Törzse gyakran vastag, kérge fényes vörösesbarna és gyakran vízszintes sávokban leválva felgöngyölítődik. Rügyei nagyok, több enyves rügypikkellyel fedettek. A levelek szórtan helyezkednek el, alakjukat tekintve fordított tojásdadok vagy hosszúkás-oválisak, vékonyan kihegyesedő csúccsal, szabálytalanul fogazottak. A levélnyélen, a levéllemez tövénél gyakran mirigyszemölcsök figyelhetőek meg. Közvetlenül lombfakadás előtt nyíló, fehér virágai hosszú kocsányokon ülnek ernyőszerű csomókban. Termése csonthéjas, többnyire sötétvörös, de lehet sárgás is. Európában elterjedt, erdőkben és cserjésekben egyaránt előfordul. Gyertyános-tölgyesek, kevert tölgyesek elegyfája, inkább a bázikus talajú erdőket kedveli.