FlĂłra adatbĂĄzis

Rendszerint magányos, felegyenesedő szárú, 30-70 cm magas, évelő növény. Szára csak az alsó harmadában leveles, egy fészekvirágzatban végződik. Az alsó levelek levélrózsába tömörülnek, lándzsásak vagy tojásdad-lándzsásak, szárnyasan szeldeltek,ép szélűek. Felszínük kopasz vagy kopaszodó, fényszöld, szegélyük begöngyölt, a levélfonák fehéren molyhos. A fészek nagy (3-6 cm átmérőjű), fészekpikkelyeinek csúcsa rövid tüskében végződik, visszahajló, csöves virágai sötétvörösek. Május-júniusban virít, száraz gyepekben, sziklagyepekben él. A főfaj (Jurinea mollis) pontuszi-balkáni elterjedésű, szára, levelei és fészekpikkelyei pókhálószerűen molyhosak. Az erdélyi hangyabogáncs (Jurinea mollis ssp. transylvanica) szára és fészekpikkelyei csupaszak vagy csak gyengény molyhosak, s erdélyi benszülött fajnak számít. Mivel a hazai hangyabogáncsok közül a Jurinea mollis, ennek alfajai és a Jurinea ledebourii nehezen különíthető el, több átmeneti forma is létezik, s élőhelyi igényeik is megegyeznek, az elterjedési térképen mi sem különítettük el az erdélyi hangyabogáncsot. A térképen mindazok a lelőhelyek szerepelnek, amelyek J. mollis, J. mollis ssp. transylvanica vagy J. transsilvanica néven közlöltek.

Magas (50-110 cm), egyenes, el nem ágazó szárú, halványsárga szirmú sisakvirág. Levelei főleg a szár felső részén, a virágzat alatt, tömörülnek, tenyeresen szeldeltek, 5-7 szálas levélcimpával. Az alsó levelek levélnyele hosszú, a levéllemez csupasz, míg a felső levelek szinte ülők, elszórtan szőrösek. Virágzata egyszerű vagy elágazó fürt, rövid szürkés vagy sárgásbarna szőrű, néha molyhos. Áganként 3-5 virágot hoz, amelyek egy-másfél centis kocsányon ülnek. A virágot alkotó sisak tulajdonképpen a felső csészelevelek összeforrásából keletkezik, míg a sziromlevelek nektáriummá alakultak (a sisak belsejében találhatók). A sisak felső tagja félgömb alakú (a többi hasonló fajé hosszúkásabb), 1.5–2.5 cm átmérőjű, molyhos.
Nyár végén (augusztus-szeptember) virágzik, kaszálórétek, erdőszegélyek, szikla- és szurdokerdők növénye. Inkább hegyvidéki fajnak számít, de Erdélyben domb- és síkvidéken cserjésekben is él.

Nagy termetű, 30-35 méteresre növő, egyenes törzsű fa, koronája, ha szabadon áll, idős korban kúp alakú. Kérge sima, szürkésfehér, a fiatal hajtások barnásak, szőrösek, később csupaszodók, levélrügyei hegyes orsó alakúak. A levelek szórt állásúak, tojásdadok vagy széles tojásdadok, ép szélűek vagy kanyargósak, 5-10 cm hosszúak, lemezük színe kifejletten csupasz, fényeszöld, bőrszerű, a szegélyen hosszabb pillás szőrökkel, fonákja halványabb, az érzugokban szakállas. Váltivarú, porzós virágai kocsányosak, lelógó bojtszerű virágzatba tömörülnek, harang alakúak. A termős virágzat kocsánya rövid, felálló. Termése a háromélű bükkmakk, a makkokat tüskékkel borított, négy kopáccsal nyíló gubacs védi. Májusban virágzik. Hegyvidéki bükkösök és gyertyános-bükkösök társulásalkotó, helyenként monodomináns faja, lucosokban, gyertyános-tölgyesekben elegyfaként jelenik meg.