Flóra adatbázis

Alacsony, végig leveles szárú növény, szárlevelei húsosak, lándzsásak vagy lándzsás-tojásdadok, átellenesek. Négy csésze- és pártacimpájú virágai a felső szárlevelek hónaljában ülnek. Csészecimpái jóval rövidebben a csésze csövénél. Kék pártacimpái között egy vagy több fogacska látható. Július-szeptemberben virágzik. Romániában széles elterjedésű, a síkvidéktől a szubalpesi tájakig, száraz és sziklagyepekben egyaránt előfordul. Keleti elterjedésű faj, areája Közép- és Déleurópától Nyugat-Szibériáig terjed.

Lágyszárú, évelő, indás növény. Csak virágos szárai felállók, a többi hajtás elterül. Hajtásai és levelei is sűrűn rövid-puha szőrűek. Levelei váltakozó állásúak, fényeszöldek, a levéllemez lándzsás, kihegyesedő, ép szélű, 4-8 cm hosszú. Virágai rövid kocsányúak, apró, lándzsás pálhájúak, kunkor virágzatba tömörülnek. Csészéje öttagú, cimpái szálasak, pártája eleinte vöröses, később égszínkék, szintén öttagú, csöve és karimája egyforma hosszú. Részterméskéi fényes-fehérek, kölesre emlékeztetők.
Május-júniusban virágzik, sík- és dombvidéki száraz tölgyesekben, szegélyeken, cserjésekben él, mészkedvelő faj.

Nagyon hasonlít az enyves égerre, ettől sűrűn molyhos fiatal hajtásai és levelei alapján különböztethetjük meg (a levelek fiatalon sem enyves tapintásúak). Kedvező körülmények között is alacsonyabbra nő, mint az enyves éger, a kifejlett példányok magassága 20-22 méter. Kérge ezüstös-szürke, sima. Levelei szórt állásúak, tojásdadok, 4-10 cm hosszúak, szegélyük fogas, csúcsuk ép, kihegyesedő (nem kicsípett). Barkái hasonlóak az enyves égeréhez, szintén tél végén – kora tavasszal virágzik és következő télen hullatja el makkterméseit. Magas dombvidéki és hegyvidéki patakok mentén él, kedveli a meszes talajokat.