FlĂłra adatbĂĄzis

Évelő, gyepes pázsitfűfajunk, a gyomnövényként ismertebb közönséges tarackbúzától sűrű, fésűsen elálló füzérkéjű virágzatában különbözik. 40-80 cm magasra nő, levelei gyakran besodortak, vékonyak, nyelvecskéjük nincs. Füzére 2-6 cm hosszú, füzérkéi egy-másfél centisek, egyenként 3-6 virággal. A pelyvái 1-3 erűek. Erdélyben ritka, Dél-Romániában gyakoribb, száraz, félsivatagi körülményeket kedvel, lösszgyepekben, homoki- és mészkősziklagyepekben is előfordul. Areája Dél- és Kelet-Európától Kisázsiáig terjed.

Kis termetű nősziromfaj, legfeljebb 15-20 centiméter magasra nő, egyetlen virágot hoz. Szára tövét az elhalt levelek rostjai takarják. Levelei szálasak (a kis termetű nőszirmok közül ennek a fajnak a legkeskenyebbek a levelei), 10-20 cm hosszúak és mintegy fél cm szélesek, kihegyezettek, ép szélűek, egyenesek, a virágos szárnál kissé hosszabbak. Tövenként egy-két virágos szár nő, a lepellevelek sötét ibolyaszínűek, a lepel csövének hossza a magházéval egyenlő. Külső lepellevelei fokozatosan keskenyedők, a belsőknél hosszabbak, kissé kihajlók, csupaszak. Május végén, júniusban virágzik.
A gyepes nőszirom az Erdélyi-medencében éri el elterjedésének nyugati határát (Románián kívül Szibériában, Közép-Ázsiában él még), bokorerdők, tisztások, száraz cserjések faja, ritka.

Négy-nyolc méter magasra növő kis fa vagy cserje, tövétől elágazik. Friss hajtásai szürkészöldek, finoman molyhosodók (míg a veresgyűrű somé pirosas). Ép szélű, tojásdad levelei hirtelen kihegyesedő csúcsúak, színük élénkzöld, rátapadó szőrű, fonákjuk világosabb, molyhos, az érzugokban elkülönülő szőrcsomókkal. Virágai ernyőkbe tömörülnek az ágvégeken, lombfakadás előtt nyílnak, február végén vagy márciusban. A virágok sárgák, négytagúak. Termése hosszúkás álcsontár, éretten sötétpiros. Dombvidéki száraz tölgyesek cserjéje, kedveli a köves, meszes talajokat.