Flóra adatbázis

Alacsony, sárga viragú pozdor, gyöktörzsének csúcsa üstökös (az elszáradt barnás-fekete levélhüvelyek maradványai látszanak rajta). Tőlevelei a virágos szárnál rövidebbek, szálasak vagy hosszúkás tojásdadok, kihegyezettek, sötétzöldek. Levélerezete jól látható, a levéllemezen párhuzamos erekből áll, amelyek erei a levélnyél felé összefutnak. Levélnyele elég hosszú és árkos. A fészek hosszúkás-tojásdad, külső fészekpikkelyei rövidebbek, háromszögűek, a belsők hosszabbak, mindannyian csupaszak, fehéres szegélyűek. Május-júniusban virágzik, lejtősztyeppeken, meszes talajú sziklagyepekben fordul elő.

A Déli- és Keleti Kárpátok bennszülött faja a Joó-ibolya, azonban megtaláljuk az Erdélyi-medence mészkősziklagyepeiben, meszes talajú lejtősztyeppjeiben is. Felfedezése is ehhez a tájegységhez kötődik: Bágyi Joó István kolozsvári botanikus (1806-1881) a kolozsmonostori kőbányánál gyűjtötte első példányát, s ennek nyomán közölte új fajként Janka Viktor az osztrák botanikai folyóiratban, 1857-ben. Az eddigi vizsgálatok szerint a faj legközelebbi rokonai az Altáj-hegységben és a Kaukázusban élnek.
Az ibolyafajok elkülönítésében a levélformán és a pálhák alakján kívül nagy szerepe van a termő alakjának is. A Joó-ibolya vékony bibeszála a bibe felé tölcséresen kiszélesedik, bibéje széles korong alakú, keskeny hengeres csőrben végződik.
Alacsony, legfeljebb 30 cm magasra növő növény, egyszerű, vastag gyöktörzzsel, szára nem indás. Levelei háromszöges-tojásdadok, mélyen szíves vállúak, a levéllemez csupasz, kékes-szürke színű, széle kétszeresen fogas. Levélnyele hosszú, akár 10-15 cm is lehet az iősebb leveleknél, pálhái egyformák, szálas-lándzsásak. Április-májusban nyíló virágai rózsaszínűek vagy világoslilák, illatosak, aránylag nagyok. A sarkantyú egyenes, hosszabb, mint a csészelevelek függeléke.
A magas dombvidékektől a szubalpesi övig megtalálható, mészkedvelő faj.

Alacsony, gyengén elágazó kis cserje (legfeljebb 150-200 cm magasra nő). Fiatal hajtásai sárgászöldek, molyhosak, az idősebbek szürkésbarna kérgűek. Csak az ágak hegye felé leveles. Levelei visszás tojásdadok vagy visszás lándzsásak, 5-8 cm hosszúak, rövid nyelűek, néha gyengén szőrösek, virágzás után jelennek meg. A virágok ülők, közvetlenül a kérgen jelennek meg magányosan, vagy 3-4-es csomókban, lilás-rózsaszínek, illatosak. Február-márciusban virágzik. Termése cseresznyenagyságú piros csontár, mérgező. Dombvidéki félnedves és üde lomberdeink szórványosan előforduló cserjéje, síkvidéken ritka.