Rendszerint magányos, felegyenesedő szárú, 30-70 cm magas, évelő növény. Szára csak az alsó harmadában leveles, egy fészekvirágzatban végződik. Az alsó levelek levélrózsába tömörülnek, lándzsásak vagy tojásdad-lándzsásak, szárnyasan szeldeltek,ép szélűek. Felszínük kopasz vagy kopaszodó, fényszöld, szegélyük begöngyölt, a levélfonák fehéren molyhos. A fészek nagy (3-6 cm átmérőjű), fészekpikkelyeinek csúcsa rövid tüskében végződik, visszahajló, csöves virágai sötétvörösek. Május-júniusban virít, száraz gyepekben, sziklagyepekben él. A főfaj (Jurinea mollis) pontuszi-balkáni elterjedésű, szára, levelei és fészekpikkelyei pókhálószerűen molyhosak. Az erdélyi hangyabogáncs (Jurinea mollis ssp. transylvanica) szára és fészekpikkelyei csupaszak vagy csak gyengény molyhosak, s erdélyi benszülött fajnak számít. Mivel a hazai hangyabogáncsok közül a Jurinea mollis, ennek alfajai és a Jurinea ledebourii nehezen különíthető el, több átmeneti forma is létezik, s élőhelyi igényeik is megegyeznek, az elterjedési térképen mi sem különítettük el az erdélyi hangyabogáncsot. A térképen mindazok a lelőhelyek szerepelnek, amelyek J. mollis, J. mollis ssp. transylvanica vagy J. transsilvanica néven közlöltek.