Ez az apró, halványrózsaszín fészkű, ritka imolafaj az Erdélyi-Mezőségen éri el elterjedésének nyugati határát, s a Kárpátok vonulatától délre és keletre Romániából csak egyetlen lelőhelye ismert. Alacsony, egyszerű szárú, szürkén molyhos növény. Levelei a szár alsó harmadában sűrűn állnak, a felső részen ritkábbak, rövid nyelűek vagy ülők. Latin nevét a keskeny-lándzsás levelek három, jól látható három eréről kapta. A levelek színükön és fonákjukon is fehéresen-szürkésen molyhosak, levélszélei (akárcsak a hangyabogáncséi) visszagöngyöltek. A száron egyetlen, hosszú kocsányú fészek ül, fészekpikkelyei egymáshoz szorosan tapadnak, zöldesek vagy halványsárgák, függelékük hártyaszerű, tojásdad, fogazott. A virágok halványrózsaszínek vagy fehéresek, a szélsők mélyen behasad szirmúak. Május-júniusban nyílik, jellegzetes száraz szteppnövény, nálunk árvalányhajas sztyepprétekben él.