Zsurlókhoz vagy harasztokhoz hasonló kis cserje, de a nyitvatermők csoportjának tagja, vagyis közelebbi rokonságban áll a fenyőfélékkel, mint a zsurlókkal. Vesszőszerű, 30-60 cm-es, jobbára elfekvő hajtásainak csomóin apró, néhány miliméteres módosult levélkéi fehéres-zöldes kétcsúcsú hüvelyt alkotnak. A fotoszintézist nem az átalakult levelek, hanem a zöld szár végzi. Kétlaki növény, virágzatai oldalhelyzetűek. Porzós virágai 2-3-asával csoportosulnak, termős példányain málnára emlékeztető kb. fél centiméter átmérőjű piros álbogyó fejlődik két maggal. Európa tengerpartjain fordul elő leggyakrabban, más típusú élőhelyein – homok- és löszpusztagyepeken, dolomitsziklagyepekben, melegkori reliktumnövénynek számít. Az Erdélyi medencében ritka, a magyarszováti (Suatu) botanikai rezervátumban, a Tordai-hasadékban és Dombar (Drâmbar) község mellett él, nemrég került elő Mócs község (Mociu) határából is.